"Csak azok látják meg a világot a maga valójában, akinek a szemét tisztára mosták a könnyek!"

Unom Unom Unom és Unom de nagyon ezt az érzést ami nem engedni h normálisan levegöt vegyek h teljes szivemből nevessek és h ujra az a hülye mosolygos csajszi legyek aki voltam még 3 napja...én esküszöm probálok jobb kedvű lenni de egyszerüen nem megy enm tudom h miokból de nem vagyok rá képes majd idövel elmúlik minden nap kicsit jobb lesz deh inkább egyre csak rosszabb lesz minden nap pár mondattal " belém rúg" és egyre fájdalmasabb "rugásokat" kapok tőle nem tudom h ennek mi értelme van deh ö biztos tudja meg ne máá h megmond nekem h kinek mit mondjak meg h mitcsináljak ..és télleg nem tom kinek képzeled magad deh ..ink nem mondom shemmitse me megint én leszeka rossz mint álltalában dehát ezt má kezdem megszokni ...És kérek mindenkit nagyon szépen h hagyon békén ne kérdezgesse h miabajom aki egy picit is tud az életemről az ugyis kitalálja h miabajom akinek meg elmondom az azért van mert megbizok bennük és ök andják a biztatást h felkell állni ebböl is aki meg nem tudja söt nem is sejti azt ne kérdezgesse h merci mibajod van mert ugyse fogom elmondani nem fogom világgáá körtülni ami a szivembe és a lelkembe ugrándozik ezt elfelejtheti mindenkii....

Gondolom sokunknak ismerős az érzés, amikor fáj belül... valahol a mellkasnál... Talán ez lenne a lélek, vagy valami ilyesmi. Vagy erre mondják azt, mintha megszakadna a szívem. Amikor rájössz, hogy az örökre nem is olyan hosszú idő, amikor fel kell fognod, hogy egyszerűen túlléptek rajtad, és már nem is tudsz sírni, csak nézel ki a fejedből. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy idézet jut erről eszembe: "Nincs rettenetesebb érzés, mint elválni, örökre elszakadni attól, akit szeretünk, s tudni, hogy az a kín, melyet ma is alig bírtunk elviselni, holnap is visszatér, holnapután is, azután is..." De mi van akkor, ha nem akarom? Ha nem akarok holnap is így ébredni...hogy belehaltam...egy kicsit. Mert már másé az, amiről azt hittem, mindig az enyém lesz. Igen, biztos sokan érezték már ezt, és sokan túl is élték, talán nekem is sikerül.

Shuli ma elég jó volt...reggel autómata Niki.Fufii:DDennnyik vagyunk :)
Jenni: ÚÚÚgy Imádlak a Kurva anyádat...még rimel is azért na valamit tudok...

Mért nem tudom elfogadni, hogy örökre vége,
Miért várom most is, hogy visszajöjjön végre?
Mért álmodom mindig, hogy velem van újra?
Miért kell naponta gondolnom a múltra?
Miért fáj, ha látom, vagy miért fáj, ha nem,
Miért van, hogy feledni nem tudom ma sem?
Miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos,
hisz ez köztünk szinte már mindennapos.
Miért érzem azt, hogy mégis jó lehet?
Miért kell szeretnem, ha ő nem szeret?


Elegem van a miértekből miért kell minden egyes mondatba megjellenie ez kurvára nem ér nem fogja má fel senki,hogy csak az életünket teszik tönkre ezek a jellentéktelennek hitt szavak ?:S