Annyiszor gondolkoztam márt azon hogy szembe kéne menni minden rosszal és minden fájdalommal vagy könnyebb lenne hátad mögött hagyni mindent ami fáj és ami sírásra késztet és csak úgy eltűnni egyik napról a  másikra.Imádok élni de ezt az életet nem bírom szívem szerint itt hagynák mindent és mindenkit és csak úgy eltűnni az élet ködében hosszú hosszú időre..talán ez lenne a felejtés legjobb formája,de talán gyávaság elfutni.Az életnek van szép oldala de van sötét is.ez így mind rendben van de miért van az hogy mindig a sötét oldala tart tovább miért nem lehetnek az emberek boldogok persze szomorúság mindig van és mindig is lesz de miért nem lehet csak boldogság miért kell a háttérbe lenni minden rossznak ...miért ?? talán mert ez a sors van megírva az embereknek hogy csak úgy nem lehetnek boldogok.. vagy egyáltalán nincs is sors csak úgy jön minden magától és mindet magunknak köszönhetünk ?? nem tudom talán így van de nem is akarom megtudni csak egy kicsivel lehetne több boldogság ebben a pusztulatos világban..ez annyira nagy kérés mert nem hiszem ...Annyira szar látni  hogy széthullik minden körülötted és te csak állsz és üvöltenél szíved szerint torkod szakadtából .. és nem lehet mert nem bírsz kinyögni egy szót se a torkodon.Nem bírom egyszerűen érzem ahogy pattannak össze bennem apró darabokra az érzéseim és egyben mindenem és ennél rosszabb dolog nincsen..Erős vagyok mert télleg az vagyok de nekem ez márt nem megy túlszárnyalja a lelki világomat.Gyönyörű az élet,bár néha nem értem , vannak percei mit nem kéne megélnem.És tehetek róla ? Lehet hogy igen de sok mindenről nem, ezt szívből hiszem.Az enyém volt minden szép és varázslatos,pokoli,gyötrelmes, s néha iszonyatos.Kaptam benne vágyat,szeretetet, álmot, néha elfeledném az összes valóságot.Sokszor volt fájó,csúfos az egész,de talán most a rossz ködbe vész.Most talán már jo lesz ,minden pillanat,valóra válhat egy meseszép gondolat.Igy kell már lennie.Elég volt a rosszból, a félelmekkel teli, pokoli napokból.Nem vagyok meg öreg ,annyi minden várhat,meg kell érnem a rám váró csodákat.Nem tudom mi jön még,de szeretnél élni, boldogon,vidáman szépeket megérni...