Én mostanától, csak egy átlagos lány leszek. Nem több. Nem több, és
nem kevesebb. Nem várok el semmit, nem teszek semmit. Minden csak lesz,
ahogy lesz. Ezentúl mindig a könyebbik utat választom, nem fogok
küzdeni, nem fogom megmagyarázni a dolgokat, már nincs erőm, és igazából
nicns is miért...Igen, legszívesebben most veled lennék, és csak
nézném, de nem tehetem. Lemondok róla. El kell hogy menjek mellette az
utcán. El kell, hogy felejtsem...Így kell lennie, jobb lesz..sokkal
jobb. Ez mind nem baj,..hidd el hamar menni fog. Észre sem veszem és már
elfelejthettelek...És majd vár rám valami új. Inkább mindent csak
feledek. hamar eltelt ez az 1 év. Mindig mindenben, csak reménykedtem,
aztán...itt vagyok, és már nem hiszek semmiben, elvesztegettem az éveim.
Lehet, hogy kisgyerek voltam, és még mindig gyerek vagyok, de az ember
igazából mindig is gyerek marad. Tudod, szerintem leszek elég erős, hogy
kíbírom nélküled. Minden elmúlik egyszer, a barátságok, a szerelem, az
érzések. A szerelem csak egy szó, de ami alatta van teljesen más. Én
máshogy szeretlek téged, mint eddig bárki mást szerettem, de ha fogok
még ebben az életben szeretni valakit, az is csak egy szimpla szerelem
lesz. Ugyanabban a mondokába foglak titeket sorolni. Sok mindent
szeretek benned még mindig.Ki ne szeretne?...Vannak dolgaid, amikkel egy
embert el tudsz taszíani, de alapvetően a legértékesebb ember vagy,
akit ismerek...neked még sok dolgod van az életben. Remélem minden egyes
célodat eléred.MINDEGYIKET. Most, hogy így visszagondolok, annyira jó
lenne, ha én is tudtam volna segíteni ezekben. De nem így volt. Iszonyú
nehéz lesz. Lehet, minden nap sírni fogok érted, sőt biztos, de nem
akarom, hogy neked rossz legyen...

"Mert fáj, ha rám nézel, fáj ha a közelemben vagy. Ha meglátlak, ahogy
a korodbeli fiúkkal bohóckodsz...Utálom magam, amikor nem bírom ki és
hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a
szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces mikor mérges
vagy valamiért. Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a
szemedben. De ezen érzések közül a legrémísztőbb amit én érzek: hogy
amikor rám mosolyogsz , a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz,
megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz
szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de
ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész
az én híbám, mert szeretlek, amit tudom nem lehet, ez a
legnyomorúságosabb az egészben, hogy soha nem szerethettem volna beléd. "

Ígérem nem zavarlak többé ,
s most már végleg elmegyek.
Egy lány félre lép utadból,
és nem lesz többé a játék szered.
Köszönöm,hogy szerethettelek,
egy világot törtél össze bennem.
De ne hidd,hogy könnyen el felejtelek.
Ha látlak párnámat könnyel öntözöm,
hangod sebet üt bennem,
de ezt a fájó érzést mégis köszönöm.
Nevettél mikor engem sírni láttál.
Csalódott szívemmel szívtelenül bántál.
Te sem fogsz mindig kacagni nevetni.
Te is fogsz az életben sírni könyörögni.
De akkor már késő lesz.
Nekem Te mondtad,hogy túl vagy már mindenen.
Mondhatod gúnyosan,hogy elmúlt szerelem.
Áruló fények másról beszélnek,
azon a közömbösnek tűnő szemeden.
Fogadj el engem úgy ahogy vagyok
hisz ennél szebb emléket úgysem adhatok.
Rossz is voltam hozzád szívtelen.
Bocsáss meg mindent kedvesem.
Én is tartozom egy vallomással.
Nem lehetsz boldogabb soha mással.
Ha azokra gondolsz kik téged szeretnek,
Gondolj rám is mert Én is szeretlek! 

~ha azért nem játszol mert félsz, hogy veszítesz akkor soha nem fogsz nyerni! (:

Úgy vagyunk beprogramozva, hogy azt higyjük, akkor jövünk be egy sárcnak, ha megaláz minket... Miért kell folyton trükköznünk? Talán azért mert gyávák vagyunk? Félünk a másik szemébe mondani a rettegett, de nyilvánvaló igazságot?
Előbb-utóbb minden csaj kívülről fújja a szabályokat. Ha egy fiú behúz egyet, tetszel neki. Soha nem próbálj magadnak frufrut vágni. És egyszer majd megismerkedsz egy klassz sráccal, akiben biztos, hogy nem fogsz csalódni. 
Minden film, minden regény azt sugallja, hogy várjunk az igazira. De a történet felénél jön a csavar. Váratlanul szerelmet vall neked valaki. Vagyis ez a kivétel. 
Sokszor csak a végső cél lebeg a szemünk előtt, és nem vesszük észre a jeleket. Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel. A komolyat a komolytalannal. 
Persze az is előfordulhat, hogy végül csalódnod kell a klassz srácban. Lehet, hogy egyedül maradsz. Összetörve. De lassan rájössz, hogy hol szúrtad el, és újra kezded. Megrázod magad, mert tudod, hogy valami jobb vár rád. És ha sikerül továbblépned, akkor az már nem is csalódás. 
És létezik még egy eset. Ha a rengeteg hiába várt hívás, a sorozatos visszautasítások, a rosszul értelmezett jelek, a kínosabbnál kínosabb helyzetek, a hatalmas káosz ellenére soha, egyetlen percig sem adtad fel a reményt.
(Nem kellesz eléggé) 

" egy Kislány,aki ördögien néz.és angyalian mosolyog. "

Napi horoszkóp: Magad sem tudod, mit akarsz. Egyszerre lennél egyedül és társaságban, otthon vagy valamelyik haverodnál. Várj egy órát, ha még akkor is így érzel, inkább zárd magadra az ajtót

Heti horoszkóp: A csillagok újrakezdést jósolnak, tehát készülj fel arra, hogy a napokban erős impulzusok fognak érni és megváltoznak a létről alkotott nézeteid, érzéseid is. Realitásérzéked is jelentősen javul a történtek hatására.

Heti loveszkóp: Ne legyenek túlzott elvárásaid a partnered vagy a kiszemelted felé, mert könnyen hoppon maradhatsz. Lehet, hogy valaki egy csiszolatlan gyémánt és bár nem feltűnő szexbomba az illető, ha közelebbről megnézed, rájöhetsz, hogy egymásnak teremtettek titeket.

áтöℓєℓтéℓ éѕ úgу éяєzтєм тєℓנєѕ α νιℓág

Nem tudom miért van az hogy lefekszek este " aludni" kikapcsolom a tv-t és hanyatt fekve nézem a plafont vagy épp csukott szemmel merengek a gondolataimba és közbe folynak a könnyeim...márt napok óta ez megy nem értem miért, nem értem mi van velem és azt se hogy miért csinálom ezt magammal még ennyi idő után is.
Nem értem hogy miért nem megy olyan könnyen a felejtés és miért fáj itt belül ennyire nagyon még ennyi bántás és ennyi idő után. 
Annyira szeretnék újra a régi Merci lenne annyira jó lenne... újra önzetlenül gyerek fejjel nevetni mosolyogni és annyira szeretném hogy az  lenne a legnagyobb fájdalom az életemben h lehorzsolom a térdem, de ebből a korszakból márt kinőttem és mára márt ez lett a legkisebb fájdalom ami érhet.
Félek hogy teljesen szétfogok esni... megpróbálom magam tartani és boldognak látszani , de márt nem megy megint nem...a pár éjszaka folyamán rájöttem hogy nekem ez nem megy és veszettül hiányzik és ennyire embert még nem szerettem mint őt és az életemet adnám érte. 
Ha újra csinálhatnék mindent akkor is beleszeretnék de sokkal másképp viselkednék vele és sokkal másképp állnák hozzá a dolgokhoz...


Lépj tovább, akkor is, ha nem engednek,
nézz most rám, otthon ugyanígy szenvednek
mások, érezheted azt, hogy mások,
érezheted, akár sok, de még mélyebbre ások,
Az életen mászok, ha nincsenek kezemben ászok,
érezhetem a meleget, de idebent teljesen fázok,
Mert az esőben ázok, és nincs már több menedék,
Az utolsó remény, mi nem hal meg, míg bennem él.
Jöhet bármilyen szembe szél, és bármilyen szent beszéd,
Lépj tovább szépen írom(?), mert ez itt egy szebb beszéd.
Saját maga szedje szét és úgy is rakja össze,
Erről szól az egész, mert nem kérdik, rajta jössz-e?!
Lehet sok az összeg, az az ár, amit mi termelünk,
Szép meleg nyarak után jó keményet telelünk.
És a kérdésre felelünk, bármi van, tovább lépek,
Akkor is megindulok, ha nem tudom hová lépek.

Amíg teheted, gyorsan cselekedj,
Amikor a szíved diktál.
Soha ne feledd, én veled lehetek,
Igyekezz és lépj tovább.
Amíg élem az életem te velem maradsz,
Amikor a meredek lejtőn te felfele haladsz.

Sötétedés után egy kihűlt emlék lesz (a) nappal,
Meleg helyett hideg van, nem lesz soha(?) az élet habbal.
Játszhatok nyugodtan bármelyik gondolattal,
Tudom, hogy valóra nem válhat, hiába akartam.
Nem láttam előre, én fej nélkül szaladtam,
Nem hittem senkinek, erre(?) egy nagy falban felakadtam.
Mit döntött le az élet, romokba minden álmot,
De én erős maradok, és újra 2 lábra felállok.
Nem hagyom magam legyőzni, nem sodródok az árral,
Megtanultam nem bízhatok, de nem dobálózok tárral.
Leraktam minden fegyvert, nem mozdulok rá vállal,
Inkább maradok a helyemen kevés igaz baráttal.
Gondolhattam volna, hogy az élet miket vállal,
De felvállalom kilétem, minden eddigi hibával.
Nem rejtőzködök tovább, hiszen eddig csak álltam,
Így léphetek tovább, majd a múltamon két lábbal.
A múltban ami rossz volt azt végleg felejtsd el,
A jelenbe amit akarsz, azt tényleg ne rejtsd el.
A jövőbeli titkokat magadnak te fejtsed,
Amit akarsz az életbe, azt magadnak teremtsd meg.
Lépj tovább, a múltadban ne keresd meg,
Azt amit elrontottál, örökre felejtsd el.
Az álmaidat minél hamarabb szerezd meg,
Ne magadnak tedd a sírodra a halálos kereszted.

Amíg teheted, gyorsan cselekedj,
Amikor a szíved diktál.
Soha ne feledd, én veled lehetek,
Igyekezz és lépj tovább.
Amíg élem az életem te velem maradsz,
Amikor a meredek lejtőn te felfele haladsz.

"Ha nem tetszik az én körhintám ne ülj bele. Ha igen, csak gyere szivesen várlak."

Azt mondtam magamnak,
hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok.
Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak
ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam
magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére,
hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól
megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok,
miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tetetni,
hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz
továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.

...néha a szemétdomb felett is felragyog a szivárvány.

Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni 
annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, 
táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat 
mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, 
reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és 
könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket 
és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor 
elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad 
vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az 
utolsó.


"Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig... csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor, mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek..."

"Enyém az életem, enyém a sorsom, hogyha bármi gond van, valahogy csak megoldom!"

Gondolkoztatok márt el azon nagyon hosszan hogy tehetünk e arról hogy nem vagyunk boldogok és hogy magunknak köszönhetjük mind ezt ?
Hát én még soha nem gondolkoztam el ezen ...eddig az éjszakáig ...órákat agyaltam 
eddig mindig azt hittem hogy ilyen a sorsunk és hogy mi nem tehetünk semmiről de az az igazság hogy ez kurvára nem így van és igen is tehetnék csak egy picit is azért hogy minden rendben legyen minek a sok veszekedés minek az egymást bántó szavak és minek vannak azok a szavak amik nagyon fontosak számunkra 
de nem mindig van az úgy ahogy az illető kiejti a száján és nem tudja hogy mekkora fájdalmat okoz a másik számára.
Természetesen nincs ez mindig így és még talán nem is volt benne részem bár márt magam se tudom h az a sok szép szó, ígéret volt e vagy csak szimpla szavak amiket csak a hecc kedvéből mondott és éreztetett .
Az az igazság hogy nem mertem magamnak eddig bevallani de lehet hogy inkább nem akartam bevallani hogy ő az aki ugyan olyan mint én vagyok benne találtam meg az én kis boldogságomat és őt szeretem a világon a legjobban és bármennyire is megbántott egyszerűen nem tudok rá haragudni akár hogy is szeretném de nem megy... sokkal egyszerűbb lenne mindig akkor mert ameddig ez volt h haragudtam rá 1-2 napok nagyon jól voltam és elhitettem magammal hogy nem szeretem és nem is érdekel hogy nincs többé nekem , de ahogy a megbántás múlott el napról napra jobban hiányzott napról napra jobban hiányoztak az ölelései a puszijai a szavai és a szeretlekei
De ez elmúlt és talán soha de soha többé nem lesz ez márt így .. de azt mondják hogy az első szerelem az a sírig kísér életed folyamán ..lehet hogy lesz szerető férjed és akit te is szeretni fogsz de ő a szívedben mindig fontos helyet fog betölteni 
És nekem ez volt az első igazi szerelmem...és eltudnám vele képzelni az életemet és ilyet még soha nem éreztem senkinél mindenki csak 1pár hónapos hóbort volt de Ő nem...




~ Nem azért jöttem, hogy azt mondjam neked, nem tudok nélküled élni. Mert tudok. Csak nem akarok.. !

"Játszom a kemény csajt,akit nem érdekel semmi,de belülről minden apró dolog széttép..."

Hát nem is tudom hogy hogyan fejezzem ki magam amikor magam se tudom eldönteni hogy mit érzek hogy mi kavarog a fejembe és a szívemben...nem tudom összerakni a gondolataimat és összeszedni se tudom magam mert egyszer pörgök és jól vagyok a másik pillanatban meg a poklok poklát élem meg idebent...
Jó lenne pár napot mindenkitől elzárva lenni és gondolkozni gondolkozni és gondolkozni hogy mi is lenne a legjobb mert ez így mindenkit tönkre tesz ..
idegileg teljesen kivagyok ebbe a fél évbe tönkre ment még jobban mint eddig volt de ez lényegtelen igazából ,ez a legkisebb probléma ami most jelenlegi pillanatba van.
Nem tudom mit mondjak amikor megkérdezik hogy hogy vagyok .. hazudjak vagy ne mondjam az igazat vagy ne vagy egyszerűen mondjam azt h magam se tudom talán ez lenne a korrekt válasz.
Annyi mindent máshogy csinálnék ha újra szeptember lenne,de sajnos ez márt megtörtént és nem lehet vissza tekerni az időt és amit elrontották kijavítani egy sokkal de sokkal jobb helyzetre.
Elegem van hogy pár olyan ember van akik nem várják el tőlem hogy változzak mert ez vagyok én ez az igazi 
Orbán Mercédesz és akinek ez nem tetszik annak nem kell velem beszélnie és foglalkoznia se mert nincsen szükségem olyan barátokra akiknek változnom kéne ahhoz hogy megfeleljek nekik.. de ez nem fog sikerülni mert egy picit se fogok megváltozni mindig is ilyen fogok lenni...
"Nem vagyok tökéletes lány. A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és lehet, de csak lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni..^^"
Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled,... rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi..

"Piensa, cree, suena y atrévete."

Hát nem is tudom mit irjak ennyi idő után, mert mostanság nem igen irok és nem is tudok mit de maaa megint akkora csapás ért hogy ezt ki kell magamból irni mert neem birom szét mar idebennt.
Hol is kezdjemm ... azt hittem én kis naiv hogy majd most minden jo lesz minden szép lesz de azt érzem h minden sokkal de sokkal rosszabb éss nem birom ezeket a dolgokat má se követni see átélni...
Nem tudom mit érzek vagyis ez nem is jo szó rá h nem tudom mert tudom hogy szeretem  mindennél jobban de még se jo semmise nem vagyok ehhez hozzászokva nem vagyok ahhoz se h sértegessenek és ugy beszéljenek velem mint a kutyával attol függetlenül h nem rám ideges dee ne rajtam töltse lee a hülyeségét és nem ez az elsö eset de ez volt a legdurvább és baszhatom a bocsánat kéréseit meg h nem akarta meg stb témát ami mindig megy de egy idő után nagyon rosszul esik pont mint ma és az ilyenekkel egyre távolabb lök magadtól és egyre jobban azt szeretném hogy ennek az egésznek VÉGE legyen MINDÖRÖKRE  de nem tudom megtenni mert nagyon de nagyon kötödök hozzá fogalmam sincsen  hogy h fogok ezen az egészen tul esni de azt tudom h egyre gyengébb és gyengébb leszek ettöl ,de viszont senkinek se tudom ezeket elmondani egyszerüen nem megy csak magamba hánykolodok miatta és ennyi...


Nem szeretném ha valaki is megkérdezné hogy mivan mert aki ismer az ugyis tudja hogy milehet és véleményt se kérek hozzáá..köszönöm :)<3


Én nem tudtam hogy az ember mindent túl él
Én nem sírtam pedig engem eltörtél.
Vártam hogy a nap többé nem kel majd fel.
De hajnal lett újra és indulnom kell.

Szerelem miért múlsz,Szerelem mért fájsz?
Szerelem hol gyúlsz?,Szerelem hol jársz?
Hol vagy,hol nem,a szívemben mért nincsen csend?
Szerelem miért múlsz,Szerelem mért vársz?

Most bánat ráz, átjár egy régvolt láz.
Hát lépnem kell, itt rám dől minden ház.
Az érintés emlékét így tépem szét.
Társam már nincs más csak a száguldó szél.

(Még húz)Húz
(Még vonz)Vonz
(Még fáj)
(Még húz)Még húz
(Még vonz)Még vonz
(Még fáj)

10 lépés,100 lépés távolság kell.
Nem számít merre csak el,tőled el.
Mit mondhatnál,mit mondhatnék,
Elkoptunk rég,szemeinkből nézd, hova tűnt a fény?

(Válj szabaddá!Szállj világgá!)Szerelem hol jársz?
(Válj szabaddá!Szállj világgá!)Szerelem hol vársz?
(Válj szabaddá!Szállj világgá!)Élnem kell!Kell egy új remény!
(Vágy repíts fel!Új remény kell!)
Szerelem miért múlsz?