Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni
annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni,
táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat
mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni,
reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és
könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket
és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor
elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad
vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az
utolsó.
"Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig... csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor, mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése