Nem tudom miért van az hogy lefekszek este " aludni" kikapcsolom a tv-t és hanyatt fekve nézem a plafont vagy épp csukott szemmel merengek a gondolataimba és közbe folynak a könnyeim...márt napok óta ez megy nem értem miért, nem értem mi van velem és azt se hogy miért csinálom ezt magammal még ennyi idő után is.
Nem értem hogy miért nem megy olyan könnyen a felejtés és miért fáj itt belül ennyire nagyon még ennyi bántás és ennyi idő után.
Annyira szeretnék újra a régi Merci lenne annyira jó lenne... újra önzetlenül gyerek fejjel nevetni mosolyogni és annyira szeretném hogy az lenne a legnagyobb fájdalom az életemben h lehorzsolom a térdem, de ebből a korszakból márt kinőttem és mára márt ez lett a legkisebb fájdalom ami érhet.
Félek hogy teljesen szétfogok esni... megpróbálom magam tartani és boldognak látszani , de márt nem megy megint nem...a pár éjszaka folyamán rájöttem hogy nekem ez nem megy és veszettül hiányzik és ennyire embert még nem szerettem mint őt és az életemet adnám érte.
Ha újra csinálhatnék mindent akkor is beleszeretnék de sokkal másképp viselkednék vele és sokkal másképp állnák hozzá a dolgokhoz...
Lépj tovább, akkor is, ha nem engednek,
nézz most rám, otthon ugyanígy szenvednek
mások, érezheted azt, hogy mások,
érezheted, akár sok, de még mélyebbre ások,
Az életen mászok, ha nincsenek kezemben ászok,
érezhetem a meleget, de idebent teljesen fázok,
Mert az esőben ázok, és nincs már több menedék,
Az utolsó remény, mi nem hal meg, míg bennem él.
Jöhet bármilyen szembe szél, és bármilyen szent beszéd,
Lépj tovább szépen írom(?), mert ez itt egy szebb beszéd.
Saját maga szedje szét és úgy is rakja össze,
Erről szól az egész, mert nem kérdik, rajta jössz-e?!
Lehet sok az összeg, az az ár, amit mi termelünk,
Szép meleg nyarak után jó keményet telelünk.
És a kérdésre felelünk, bármi van, tovább lépek,
Akkor is megindulok, ha nem tudom hová lépek.
Amíg teheted, gyorsan cselekedj,
Amikor a szíved diktál.
Soha ne feledd, én veled lehetek,
Igyekezz és lépj tovább.
Amíg élem az életem te velem maradsz,
Amikor a meredek lejtőn te felfele haladsz.
Sötétedés után egy kihűlt emlék lesz (a) nappal,
Meleg helyett hideg van, nem lesz soha(?) az élet habbal.
Játszhatok nyugodtan bármelyik gondolattal,
Tudom, hogy valóra nem válhat, hiába akartam.
Nem láttam előre, én fej nélkül szaladtam,
Nem hittem senkinek, erre(?) egy nagy falban felakadtam.
Mit döntött le az élet, romokba minden álmot,
De én erős maradok, és újra 2 lábra felállok.
Nem hagyom magam legyőzni, nem sodródok az árral,
Megtanultam nem bízhatok, de nem dobálózok tárral.
Leraktam minden fegyvert, nem mozdulok rá vállal,
Inkább maradok a helyemen kevés igaz baráttal.
Gondolhattam volna, hogy az élet miket vállal,
De felvállalom kilétem, minden eddigi hibával.
Nem rejtőzködök tovább, hiszen eddig csak álltam,
Így léphetek tovább, majd a múltamon két lábbal.
A múltban ami rossz volt azt végleg felejtsd el,
A jelenbe amit akarsz, azt tényleg ne rejtsd el.
A jövőbeli titkokat magadnak te fejtsed,
Amit akarsz az életbe, azt magadnak teremtsd meg.
Lépj tovább, a múltadban ne keresd meg,
Azt amit elrontottál, örökre felejtsd el.
Az álmaidat minél hamarabb szerezd meg,
Ne magadnak tedd a sírodra a halálos kereszted.
Amíg teheted, gyorsan cselekedj,
Amikor a szíved diktál.
Soha ne feledd, én veled lehetek,
Igyekezz és lépj tovább.
Amíg élem az életem te velem maradsz,
Amikor a meredek lejtőn te felfele haladsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése